Amikor az ember, mondjuk, ruh�t pr�b�l, sokf�le szempontot figyelembe vesz. D�nt�s�t nem kiz�r�lag az vez�rli, hogy a kirakatban melyik darab tetszett neki a legjobban, hanem az is, hogy j�l �ll-e az alakj�hoz, egy�nis�g�hez, alkalmas-e arra, amire haszn�lati akarja, �s persze megfelel�-e a m�rete. Aut�v�s�rl�s el�tt is sz�mtalan dolgot m�rlegel�nk: menynyit fogyaszt, elf�r-e benne a csal�d, j�-e az alkatr�szell�t�sa – mindezek mellett csak m�sodrendû szempont a f�nyez�s sz�ne. Ugyanez a j�zan m�rlegel�s, ez a remek gyakorlati �rz�k azonban sokszor teljesen hi�nyozni l�tszik, amikor kutyav�laszt�sra ker�l a sor: sokan vannak, akiket ilyenkor a „formatervez�sen” k�v�l semmi m�s nem �rdekel…

A kutyafajt�k ezersz�nû kavalk�dj�t b�ng�szve az embernek az az �rz�se t�madhat, mintha mindez csak az�rt volna, hogy mindenki megtal�lhassa k�z�tt�k az �zl�s�nek megfelel� modellt. Mintha a divatdikt�torok kre�ci�i vonuln�nak v�gig egym�s ut�n a kifut�n, kiel�g�tve b�rmif�le �ri szesz�lyt, h�bortot. Csakhogy a val�s�g t�vol �ll ett�l: a kutyafajt�k k�l�nb�z�s�g�nek oka eredend�en az elt�r� haszn�lati c�lban gy�kerezik. Amib�l pedig az k�vetkezik, hogy az egyes fajt�k nemcsak k�ls� tulajdons�gaikban t�rnek egym�st�l, hanem k�pess�geikben, s ebb�l ad�d�an ig�nyeikben is. Mindezen �sszef�gg�sek pedig v�gs� soron oda vezetnek, hogy a k�l�nb�z� kuty�knak legal�bb ennyire k�l�nb�z� gazd�ra �s otthonra van sz�ks�ge. Miel�tt teh�t kinyitn�nk valamelyik nagy, sz�nes k�pesk�nyvet, amelyik sz�z�val sorakoztatja fel a szebbn�l szebb kutyafajt�kat, �s term�szetesen mindegyiket a legel�ny�sebb oldal�r�l mutatja be, vess�nk sz�mot el�bb saj�t magunkkal: m�rlegelj�k, hogy �letk�r�lm�nyeink milyen fajta sz�m�ra bizonyulnak megfelel�nek, valamint azt, hogy mit v�runk a kuty�t�l, �s mit tudunk mi ny�jtani neki.